A város szívében, a Budai Várban helyet foglaló galéria 2005-ben bővült a Budavári Palota északi szárnyával (A), melynek feladata az időszakos kiállításoknak illetve alkalmi rendezvényeknek otthont biztosítani. Itt ismerkedhetünk új és érdekes tárlatokkal, vehetünk részt izgalmas eseményeken, programokon. Az épületrész a palota ütőerévé is válhatna.
Elhelyezkedése már kevésbé előnyös, a bejárathoz visszafordító kanyar vezet, utat mutató jelek nélkül. A cél, hogy az arra járó embereket megszólítsuk, becsalogassuk az épületbe, a látogatókat eligazítsuk és vezessük: a galériába és galériában való irányítás. Ennek érdekében már az épületen kívül tájékoztató elemeket helyeztünk el, az épületudvar felé vezető rámpa végében magas és figyelemkeltő fém transzparens jelzi az bejárat közeledtét. A kapun visszatérő elemként újabb jelzés, megérkeztünk.
A belső tér eddigi szétszórtságát egy egyértelmű felépítésű fogadóegységből szervezett térrendszer váltja fel. Itt a bejárati szakasz, mint vendégköszöntő és kiszolgáló zóna, zárt egységgé formálódik, alapja egy folyosó, mely egyenesen az információhoz vezet. Út közben a zárt sáv feloldódik, a kiteresedések a flexibilis boltot és ruhatárat szolgálják. Ezek a funkciók a hosszú szakaszt élettel töltik meg, a zárt falfelület pedig lehetőséget ad arra, hogy míg megérkezünk, tájékozódjunk, eligazodjunk. Az infófalon olvashatunk az épület és kiállítások felépítéséről, a galéria szolgáltatásairól.
Végigérve a tájékozódási szakaszon - a jegyvétel után - a tér kitágul, és az aula (sarka helyett) hosszú oldalán érünk egy nagy, átlátható térbe, az előcsarnokba.
Itt van az a pont, ahol a látogatók útja indul, eloszlik. Közvetlenül az előcsarnokból babamama szoba nyílik, valamint innen elérhető a vizes blokk és a függőleges közlekedés elemei - a felvonó és lépcső. Ezzel az aula tágas terét kiszélesítjük, a látványt nem bontja meg a régi, hatalmas szerkezet. Az aula így üres. Eddig is kihasználatlan volt, kerengője nem vezetett sehová. Célunk, hogy a látogatókat megmozgassuk, ugyanakkor időzésre késztessük, így a tér oldalain, sarkain ücsörgő, könyvolvasó teraszokat alakítottunk ki, az eddig csak lépcsőzésre használt terület most az emberek szétosztására, a tér betöltésére szolgál és csábít.
A kávézó is - félig nyitott térként - a raszterrács tető alatti hangulatos kiülővel bővül, míg belső terében zártabb ebédlősarok működik.
Az előadóterem hely szűke miatt az emeletre kerül, itt méltóbb, csendesebb, zártabb helyet találhat az időszakos kiállítás hosszú kanyargós helyisége mellett. Változatos használati módjainak megfelelően sokféleképp berendezhető, így egy székraktár szolgálja. Könnyen megközelíthető, hiszen a lépcső és felvonó is ide vezet.
A belső tér formálói olyan visszatérő elemek, mint a különböző helyiségek tájékoztató jelei – logók, és a galéria többi épületszárnyára is oly jellemző színek (bordó, vajszín, sárga) újfajta felhasználása.
Elhelyezkedése már kevésbé előnyös, a bejárathoz visszafordító kanyar vezet, utat mutató jelek nélkül. A cél, hogy az arra járó embereket megszólítsuk, becsalogassuk az épületbe, a látogatókat eligazítsuk és vezessük: a galériába és galériában való irányítás. Ennek érdekében már az épületen kívül tájékoztató elemeket helyeztünk el, az épületudvar felé vezető rámpa végében magas és figyelemkeltő fém transzparens jelzi az bejárat közeledtét. A kapun visszatérő elemként újabb jelzés, megérkeztünk.
A belső tér eddigi szétszórtságát egy egyértelmű felépítésű fogadóegységből szervezett térrendszer váltja fel. Itt a bejárati szakasz, mint vendégköszöntő és kiszolgáló zóna, zárt egységgé formálódik, alapja egy folyosó, mely egyenesen az információhoz vezet. Út közben a zárt sáv feloldódik, a kiteresedések a flexibilis boltot és ruhatárat szolgálják. Ezek a funkciók a hosszú szakaszt élettel töltik meg, a zárt falfelület pedig lehetőséget ad arra, hogy míg megérkezünk, tájékozódjunk, eligazodjunk. Az infófalon olvashatunk az épület és kiállítások felépítéséről, a galéria szolgáltatásairól.
Végigérve a tájékozódási szakaszon - a jegyvétel után - a tér kitágul, és az aula (sarka helyett) hosszú oldalán érünk egy nagy, átlátható térbe, az előcsarnokba.
Itt van az a pont, ahol a látogatók útja indul, eloszlik. Közvetlenül az előcsarnokból babamama szoba nyílik, valamint innen elérhető a vizes blokk és a függőleges közlekedés elemei - a felvonó és lépcső. Ezzel az aula tágas terét kiszélesítjük, a látványt nem bontja meg a régi, hatalmas szerkezet. Az aula így üres. Eddig is kihasználatlan volt, kerengője nem vezetett sehová. Célunk, hogy a látogatókat megmozgassuk, ugyanakkor időzésre késztessük, így a tér oldalain, sarkain ücsörgő, könyvolvasó teraszokat alakítottunk ki, az eddig csak lépcsőzésre használt terület most az emberek szétosztására, a tér betöltésére szolgál és csábít.
A kávézó is - félig nyitott térként - a raszterrács tető alatti hangulatos kiülővel bővül, míg belső terében zártabb ebédlősarok működik.
Az előadóterem hely szűke miatt az emeletre kerül, itt méltóbb, csendesebb, zártabb helyet találhat az időszakos kiállítás hosszú kanyargós helyisége mellett. Változatos használati módjainak megfelelően sokféleképp berendezhető, így egy székraktár szolgálja. Könnyen megközelíthető, hiszen a lépcső és felvonó is ide vezet.
A belső tér formálói olyan visszatérő elemek, mint a különböző helyiségek tájékoztató jelei – logók, és a galéria többi épületszárnyára is oly jellemző színek (bordó, vajszín, sárga) újfajta felhasználása.
